Március 27-én nem sokáig aludhattak az iskola felsős tanulói. Fél hatra már megérkeztek a gyerekek és kísérő tanárok a pókaszepetki vasútállomásra, ahova 5 óra 46 perckor begördült   a celldömölki személyvonat, és ezzel kezdetét vette a „nagy utazás”. Ez a kirándulás különbözött a korábbi években megszokottól, hiszen régebben mindig busszal közlekedtünk, de most a vonatot választottuk. Ennek egyik  fő oka az volt, hogy 2024 márciusától ingyen utazhatnak a 14 éven aluli gyerekek a távolsági tömegközlekedési járműveken.

De mi legyen azokkal a gyerekekkel, akik 2009 márciusa előtt születtek, vagyis betöltötték 14. életévüket? Hogy az ő ingyenes utazásuk is biztosítva legyen csupán egy feltételt kellett teljesíteni: egy országos közművelődési intézményt is meg kellett látogatni a csoportnak, Nemzeti Múzeumot választottuk.

Reggel 6 óra előtt párperccel már Zalaszentivánon voltunk, ahol a Göcsej IC-re szálltunk át. A hosszú útra való előkészületet segítette egy iskolai előzetes tájékoztató is, amely során

bemutatásra került Budapest földrajza és történelme, kirándulás programja és a BKK járatokon betartandó szabályok ismertetése. Mindezek mellett az osztályfőnökök is számos hasznos tanáccsal látták el a gyerekeket, főleg arra vonatkozóan, hogyan ügyeljenek az értékeikre. Bár sötétben indultunk el, hamar megcsodálhattuk a felkelő Napot, aminek megörökítése

sok gyerek telefonjának memóriájából vont el szabad tárhelyet. A Bakony- fennsík sokak számára ismert táj volt. Majd Székesfehérvárt elhagyva kíváncsi szemek lesték a Velencei-tavat és a napsütötte Mezőföldet. Kilenc óra körül megpillantottuk a „kék csíkot”, a Dunát. Ami egyben az is jelentette, hogy készülődni kellett a leszálláshoz Kelenföldön. Ezután számtalan lépcsővel dacolva megejtettük az első csoportképet a metróállomáson. Sok gyerek számára volt ez különleges élmény, hiszen most láttak életükben először ilyen járművet. Ám csodálkozásra nem sok időmaradt, mert néhány perc múlva már a pesti oldalon fekvő Kálvin téren voltunk, ahol 10 órakor a Nemzeti Múzeumban fogadták a csoportot. A kezdeti formaságok - belépőjegyek váltása és az ingyenes vasúti menetjegyek lepecsételése-után kezdődött a másfél órás barangolás a múzeum falai közt. Ez a monumentális klasszicista épület bemutatja a magyar nép történelmének legértékesebb relikviáit a kezdetektől napjainkig. A gyerekek  igencsak meglepődtek amikor a történelem tankönyv fotóin látott írásos  és tárgyi emlékeket a saját valóságukban megtapasztalhatták. Öröm volt látni ahogy a 6.osztályos tanulók hosszú percekre megálltak II. Rákóczi Ferenc karosszéke előtt. Voltak, akik figyelmét az 70-es technikai csodái kötötték le: Orion TV, Hajdu mosógép, orsós magnó. Végül a koronázási emlékek egy becses darabját, a palástot tekintettük meg-szigorú múzeumi előírásoknak megfelelően-tíz fős csoportokban. Majd rövid múzeumkerti barangolás után a Hősök terére utaztunk. Következett egy újabb metróvonal, a kék M3-as, majd a Deák téri átszállás után 

az M1-es, más néven a kis földalatti. Ekkor már   a hetedikes és a nyolcadikos gyerekek rutinszerűen figyelték a metróállomásokon látható piktogramokat és feliratokat, egyre magabiztosabban közlekedtek. A Hősök tere is megannyi látnivalót rejt magában, de az ekkora kissé elfáradt gyerek csapat figyelmét a közeli repülőtérre közeledő járatok látványa kötötte le. A Széchenyi fürdőnél búcsút vettünk a Hősök terétől, majd egy kis metrózás és rövid séta után a West Endnél voltunk. Az egyórás szabad program során körülnézhettek Budapest legnagyobb bevásárlóközpontjában. Az idő gyorsan eltelt, 4 órakor indulnunk kellett a Keletibe. Vonatra szálltunk, és hazafelé vettük az irányt. Egy nap alatt sok helyen jártunk, a közlekedés túlsúlyban volt  programokkal szemben. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a gyerekek betekintést nyertek egy övéiktől eltérő világba. Többen is kedvet kaptak ahhoz, hogy a jövőben családjukkal együtt fedezzék fel Budapestet.

Simon Marianna