Február a farsang és a téltemetés hónapja. Hosszabbodnak a nappalok, a nap is egy kicsit melegebben süt. A madárkák is hangos csiviteléssel hirdetik a tavasz érkezését. 

Február 23-án – szombaton – iskolánk természetjáró szakkörösei bejárták a téli álmából ébredező Zala-völgyet. Az időjárás-felelősök szeles, hideg, szinte dermesztő időt jósoltak erre a napra. Így a szokásos túrázó csapatunkból sokan otthon maradtak, mégis volt néhány kitartó természetjáró, kikkel útra keltünk. 

A hideg, fagyos levegő nehezen akart engedni, a szél is „lengedezett egy kicsit” (néha majdnem felkapott bennünket). Mi azonban az istvándi Zala-völgyet „szélmentében – szélhosszában” bejártuk. 

A Hámos malom tavának jege olvadásnak indult, partján a sás már új hajtásaival a kikeletet várja. A gyepűrózsa piros termésruháját a madárkák vidám énekszóval fogyasztják. A mogyoró is kivirágzott, talán több termést ad ősszel, mit tavaszváró virága ígér a mókusok és a varjak örömére. A szártalan kankalin is előbújik, néhol egész erdőszélek fehérednek a hóvirágtól. A távolban egy szarvascsorda keres átjárót a Zala folyón. Többszöri nekirugaszkodásra sikerül is nekik, és hamar eltűnnek a berkes rejtekében. Ébred, nyüzsög a természet. 

Cséri bácsi pincéjénél értük el az egykori kemendi – zalaistvándi hegyközség határát. Itt az 1880-as években vallásos kezek egy csodálatos kőkeresztet emeltek a „megfeszített üdvözítő képével”. A kereszt rászolgált az utódok gondos ápolására, de a múló idő egyre több nyomot hagy rajta. 

Kis túrázóink az út során terméseket és szép kavicsokat gyűjtöttek az otthoni kincsestár számára. Az otthon maradt fiúknak még csúzliágast is vittek. 

A Sárkányvölgybe érve meg akartuk keresni „Süsüt”, de sajnos nem találtuk. Viszont a csörgedező forrás völgyének védelmében finom medvehagymát találtunk. Szedtünk is belőle egy-egy jó marokkal. Kezünk friss hagyma illatú lett a „Brumm-Brumm” növénytől (még a szendvics mellé is került ízesítőnek). Az idő lassan dél felé haladt, ezért tízóraiztunk. Éva nénitől finom mandarint is kaptunk (ami nem maradhat el egyetlen téli túráról sem), melyet vitaminpótlásként hamar el is fogyasztottunk. 

A hűvös idő csak nem akart engedni szorításából, ezért visszafordultunk. Túránkat majd enyhébb időben megismételjük. Útközben a vízparti fűzfákról egy csokorra való barkát is szedtünk. 

Pár hét múlva már a környező fák zöldellő levélruhába öltöznek, kisarjadnak a vetések. Itt a tavasz. 

Délre értünk az iskolához, ahol elbúcsúztunk egymástól. Márciusban újra útra kelünk Gyűrűs falu irányába. Túránkra várjuk a most otthon maradottakat és a zöld kalandra vágyókat!

Vikár Tibor, túravezető

A túra képeit erre a szövegre kattintva nézheted meg!