Egy szép „tavaszi” napon - 30 fokos hőségben ?? - az osztályfőnökünk, Szilvi néni elvitt minket síelni az Alsóerdei Sport- és Élményparkba. Nagyon izgatottak voltunk, mert az iskolánk tanulói közül először próbálhattuk ki ott ezt a népszerű sportot. Bízunk benne, hogy a későbbiekben a többiek  is átélheti ezt a fantasztikus élményt! 

Az iskolában a 3. óráról kicsengettek és el is indultunk busszal Zalaegerszegre. Kellett vennem egy vármegye bérletet amit később el is hagytam, de nem ez a lényeg. Amikor elindultunk, a Marci barátom mellé ültem. Az út során megálltunk egy üdítőre. A buszról leszállva elérkeztünk a Széchenyi térre és ott vártuk a helyijáratot. Amikor a busz leért a Széchenyi térre, a srácokkal leültünk négyen a hármas ülésre és integettünk az autósoknak. Nagyon vicces volt! Na és most jött el az a pillanat, amikor már csak 20 perc sétára voltunk az Alsóerdei Sport-és Élményparktól. Az ottani síoktatót Huszár Imre bácsinak hívják, igazából mi csak Huszi bácsinak szólítottuk. Ő már „öreg” rókának számít ebben a szakmában, ha lehet ilyet mondani. Több ezer gyereket tanított meg síelni és rendszeresen szervez sítáborokat Ausztriába. A hely maga volt a paradicsom: sípálya, kötélpálya, falmászó rész, meg fűnyíró traktorok, de mi síelni jöttünk. Fel is mentünk egy épületbe ahol már elő voltak készítve névre szólóan a sífelszerelések. Megkaptuk az eligazítást, hogy hogyan kell becsatolni a síbakancsokat. A cipőket felvettük, már csak a lécek voltak hátra. Miután a cipő és a léc is rajtunk volt kimentünk a sípályára. A síelést először bemelegítéssel kezdtük, megtanultuk hogyan kell járni a lécen és hogyan kell csúszni. A gyakorlás után jöhetett élesben. Először egy kicsit mehettünk csak fel a sífelvonón - mert az is volt ám ?? - onnan kellett lecsúszni. Majd egyre feljebb és feljebb haladtunk. Azért voltak akik elestek a léccel. Aztán megtanultunk hóekézni. Nagyon élveztük! Végül elértük a legtetejét, néhányszor onnan is lecsúszhattunk ami szuper érzés volt. Miután a program véget ért leültünk egy kávézóba, ahol hot-dogot, szendvicset, fagyit ettünk a barátaimmal. Szívesen maradtunk volna még. Visszagyalogoltunk a buszmegállóba és ott vártuk a helyi járatot. Felszálltunk rá és elindultunk a buszmegállóba.  A buszmegállóból a 16:10-es busszal mindenki hazatért. 

Hihetetlen élményt jelentett ez a síoktatás, még ha 30 fokos kánikulában történt is. Köszönjük az osztályfőnökünknek, Szilvi néninek, hogy még utoljára meglepett minket ezzel a kirándulással. Reméljük a középiskolában is lesz lehetőségünk ehhez hasonló programokon részt venni!

A fogalmazást készítette: Vass Krisztián

Programot szervezte: Sabján Szilvia, a 8. osztály osztályfőnöke